Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morgenstern, Christian: A jövő gondjai (Zukunftssorgen Magyar nyelven)

Morgenstern, Christian portréja

Zukunftssorgen (Német)

Korf, den Ahnung leicht erschreckt,

sieht den Himmel schon bedeckt

von Ballonen jeder Größe

und verfertigt ganze Stöße

von Entwürfen zu Statuten

eines Klubs zur resoluten

Wahrung der gedachten Zone

vor der Willkür der Ballone.

 

Doch er ahnt schon, ach, beim Schreiben

seinen Klub im Rückstand bleiben:

dämmrig, dünkt ihn, wird die Luft

und die Landschaft Grab und Gruft.

Er begibt sich drum der Feder,

steckt das Licht an (wie dann jeder),

tritt damit bei Palmström ein,

und so sitzen sie zu zwein.

 

Endlich, nach vier langen Stunden,

ist der Albdruck überwunden.

Palmström bricht zuerst den Bann:

Korf, so spricht er, sei ein Mann!

Du vergreifst dich im Jahrzehnt:

Noch wird all das erst ersehnt,

was, vom Geist dir vorgegaukelt,

heut dein Haupt schon überschaukelt.

 

Korf entrafft sich dem Gesicht.

Niemand fliegt im goldnen Licht!

Er verlöscht die Kerze schweigend.

Doch dann, auf die Sonne zeigend,

spricht er: Wenn nicht jetzt, so einst -

kommt es, daß du nicht mehr scheinst,

wenigstens nicht uns, den - grausend

sag ich's -: Unteren Zehntausend!...

 

Wieder sitzt v. Korf danach

stumm in seinem Schreibgemach

und entwirft Statuten eines Klubs

zum Schutz des Sonnenscheines.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/17426.html

A jövő gondjai (Magyar)

Korf könnyen hisz rémeket.

Látja máris az eget

sok nagy léghajóval fedve:

védegylet magasztos terve

leng elé, s mindjárt egy halmaz

javaslatot megfogalmaz,

hogy e föld oltalmat nyerjen

léghajók önkénye ellen.

 

Ír még, ámde, ó, már sejti,

egyletéből nem lesz semmi:

megszürkült a láthatár,

dúlt vidék, nagy sír a táj.

Búsan felhagy minden tervvel,

s gyertyát gyújt (mint minden ember),

azzal Palmströmhöz megy át,

s együtt ül a két barát.

 

Órák teltek egyre-másra,

s elmúlt Korf lidércnyomása.

Megtört a bűbáj s eképp

kezdi Palmström: "Férfi légy!

Tévedsz, Korf, sok évtized

kell, míg mindez eljöhet:

mit a szellem meglebegtet,

azt eszeddel túllebegted."

 

Korf arcáról múl a gyász.

Fenn arany fény, semmi más!

Gyertyát olt, megrándul ajka,

majd a napra felmutatva

így szól: "Tudsz ragyogni most,

ámde lesz, hogy nem ragyogsz,

s borzadok: főleg nem erre,

ránk, az alsó tízezerre!..."

 

Némán, bár remeg belül,

íróasztalához ül,

s felhívást ír lázban égve

napfényvédő egyletére.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dingidungi.uw.hu/text.php?nagy=0&whichtext=morgenstern

minimap