Nietzsche, Friedrich: Az Ideálhoz (An das Ideal Magyar nyelven)

Wen liebt ich so wie dich,
geliebter Schatten!
Ich zog dich an mich, in mich — und seitdem
ward ich beinah zum Schatten,
du zum Leibe.
Nur daß mein Auge unbelehrbar ist,
gewöhnt, die Dinge außer sich zu sehen:
Ihm bleibst du stets das ewge Außer-mir.
Ach, dieses Auge bringt mich außer mich!

Jobban kit szeretek,
szerettem Árny, te?!
Magamba vontalak — és azóta
lettem én szinte árnnyá,
és te Testté.
Csak mert javíthatatlan a Szemem
s mindent csak rajta kívül lenni láttat:
Annak örök Magamon-Kívül maradsz.
E Szemtől magamon kívül vagyok!