Nietzsche, Friedrich: Imígyen szóla a közmondás (Das Sprichwort spricht Magyar nyelven)

Scharf und milde, grob und fein,
Vertraut und seltsam, schmutzig und rein,
Der Narren und Weisen Stelldichein:
dies alles bin ich, will ich sein,
Taube zugleich, Schlange und Schwein!

Szúrós, síma, durva, lágy,
Bizarr és intim, undor, a vágy,
Bölcsnek, bugyutának közös ágy,
ez vagyok én, mind, valahány:
Gerle, kigyó, mérget mi hány!

(„A vidám tudomány”-ból, 1882 és 1887)
   
    
   
A versike lényege elsősorban a nietzschei provokatív magamutogatás, de (az ő esetében ugyan csak másodsorban, de a nagy költők zöménél nem másodsorban) az ötszörös rím is. Annak érdekében, hogy ilyen — a közhiedelem szerint lényegtelen, de a költők és az esztétika tudományának bizonyos iskolái szerint a mondanivalónál sokkal fontosabb — hatásos (sőt itt éppenséggel hatásvadász) formai, formális, „formalista” részlet is át legyen mentve a fordításba, egy picit átköltöttem ezt a filozofikus dünnyögést-dudorászást. Szerintem egyáltalán nem árt neki semmit.

2. sor, szó szerint: Intim és furcsa, piszkos és tiszta;
3. sor: Bölcsek és bolondok találkozása, találkája;
4. sor: mindez vagyok, akarok lenni,
5. sor: egyszersmind galamb, kígyó és disznó!

Szerencsém, hogy nincs még egy, hatodik sor is, ahhoz már nem találtam volna rímet... Ugyan lehetne írni olyasmit, hogy a kígyó mérget hány. De ha hétsoros volna az eredeti vers, hét rímmel — a német nyelv ezt lehetővé tenné Nietzschenek, van még: Bein (láb v. csont), dein (tied), Hain (liget), Pein (kín), Schein (látszat), sőt Wein (bor) —, akkor paff volnék... Akkor jobb volna egyáltalán nem lefordítani a verset, nem sok értelme volna.

Hogy Nietzsche galamb-e, békét hoz-e, az nem egészen világos számomra, de az sem, hogy disznó-e ő mindenestül. Hogy ő kígyó, az kézenfekvő. Megjegyzendő, hogy a kígyó nem csak mérges (lehet), nem csak halálra mar, hanem a patika, a gyógyítás szimbóluma is...

A prozódia a jelen esetben tökéletesen irreleváns, garantáltan semmi jelentősége; ennek ellenére pontosan megvalósítottam az eredetinek nem egészen következetes és szabályos prozódiáját, azaz ritmusképletét: magyarul annyira könnyű ez, hogy miért ne menthetnénk át még azt is?