Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nietzsche, Friedrich: Dem unbekannten Gotte

Nietzsche, Friedrich portréja

Dem unbekannten Gotte (Német)

Noch einmal, eh ich weiterziehe
und meine Blicke vorwärts sende,
heb ich vereinsamt meine Hände
zu dir empor, zu dem ich fliehe,
dem ich in tiefster Herzenstiefe
Altäre feierlich geweiht,
daß allezeit
mich deine Stimme wieder riefe.

Darauf erglüht tief eingeschrieben
das Wort: Dem unbekannten Gotte.
Sein bin ich, ob ich in der Frevler Rotte
auch bis zur Stunde bin geblieben:
Sein bin ich — und fühl die Schlingen,
die mich im Kampf darniederziehn
und, mag ich fliehn,
mich doch zu seinem Dienste zwingen.

Ich will dich kennen, Unbekannter,
du tief in meine Seele Greifender,
mein Leben wie ein Sturm Durchschweifender,
du Unfaßbarer, mir Verwandter!
Ich will dich kennen, selbst dir dienen.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/ gedichte/friedrich-nietzsche/ dem-unbekannten-gotte.html

Az ismeretlen Istennek (Magyar)

Most, mielőtt előbbre lépnék
szemem a jövőre szegezve,
egyszer karjaim és az eszme
legyenek kitárva feléd még,
kinek mélyen bent a szivemben
emeltem tűzoltárokat
hogy a szavad,
a hangod újra hívjon engem.

E Szó lángol beléjükvésve:
Egy Istennek, ki ismeretlen.
Övé vagyok, bár belefeledetten
a bűnbandába, szökni késve:
Övé vagyok — hurokba zárva
amely megköti kezemet,
s bár szökhetek,
szolgálnom kell, minden hiába.

Ismerjelek meg, Ismeretlen,
te lelkemet mélyen marcangoló,
életemben viharként vonuló,
felfoghatatlan — Rokonom, Szerettem!
Ismerjelek meg, és szolgáljak!
   
   
   
Az Újszövetség szerint Pál apostol látott Athénban egy oltárt ezzel a felirattal: „Egy ismeretlen Istennek”; a pogány lakosokhoz intézett prédikációjában a zsidó illetve keresztény Istennel azonosította az ismeretlen Istent. Nietzsche aligha azonosítja a kereszténység Istenével, az ő istene csak pogány isten lehet, bár magából a versből ez nem is igen derül ki, csak abból, hogy miután Pál apostol már felfedte az ismeretlen Isten „kilétét”, megismertette, az után a vers még mindig „Az ismeretlen Istennek” nevezi... De lehet, hogy nem is vitatkozik itt az Újszövetséggel Nietzsche (noha nagyon rossz véleménnyel volt róla), hanem csak arra a görög bölcsességre gondol, hogy „ismerd meg önmagad”: az ismeretlen Isten az ő legbensőbb egyénisége, saját „megismerendő”, megvalósítandó pszichikai potenciálja.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap