Nietzsche, Friedrich: Fejvesztés terhe (Den Kopf verloren Magyar nyelven)

Sie hat jetzt Geist – wie kams, daß sie ihn fand?
Ein Mann verlor durch sie jüngst den Verstand.
Sein Kopf war reich vor diesem Zeitvertreibe:
Zum Teufel ging sein Kopf – nein! nein! zum Weibe!

Szellemes nő! Hol lelé szellemét?
Egy férfi érte elveszté eszét.
A feje, agya tele volt előtte,
Most elment a pokolba — nem! a nőbe!
   
   
   
(„A vidám tudomány”-ból, 1882 és 1887)
   
   
Egy kávéházi asztal sarkán jól jön az ilyen szellemeskedés, ott nem kelll bölcsnek lenni. De hogy egy nagy és szupereredeti filozófus a nyilvánosság elé tárjon ilyen kicsi, elcsépelt, lapos viccet, az kínos. Ha ugyanolyan lekicsinylő véleményem volna a női nemről, mint Nietzschének, akkor sem gondolnék mást erről. Én is el szoktam sütni „nőellenes” vicceket, de azokat senki sem veszi komolyan. Különben sem értem, miért nem gondolja azt Nietsche, hogy a szerelem is kiemeli az embert a puszta anyagiság és haszonelvűség világából, elvégre azt csak nem gondolja, hogy a szerelem merő szexualitás és semmi több. Ha valaki épp ebbe a nősténybe szerelmes nem pedig az összes többibe, akik pedig objektíve ugyanolyan sikeresen ágyba fektethetők, akkor ebben is valamiféle önmegvalósítás nyilvánul meg, nem? — Mondták már azt is, hogy Nietzschenek homoszexuális hajlamai voltak. Ha ez igaz, és emiatt ír le ilyen hülyeséget, akkor annál rosszabb. Kedvenc ókori görögjei magasabbrendűnek tartották a homoszexuális szerelmet a heteroszexuálistól, de ez sem igazol semmit. A humor az humor, a lapos vicc meg lapos vicc, a humor felhígitása.)