Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nietzsche, Friedrich: Der Einsame

Nietzsche, Friedrich portréja

Der Einsame (Német)

Verhaßt ist mir das Folgen und das Führen.
Gehorchen? Nein! Und aber nein – Regieren!
Wer sich nicht schrecklich ist, macht niemand Schrecken:
Und nur wer Schrecken macht, kann andre führen.
Verhaßt ist mirs schon, selber mich zu führen!
Ich liebe es, gleich Wald- und Meerestieren,
Mich für ein gutes Weilchen zu verlieren,
In holder Irrnis grüblerisch zu hocken,
Von ferne her mich endlich heimzulocken,
Mich selber zu mir selber – zu verführen.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.textlog.de/21123.html

A Magánakvaló (Magyar)

Parancsot lesni, vezettetni? Ezt ni!
Szót fogadni? Nem! Sohasem! — Vezetni!
Ki nem réme magának, mást se rémít:
Csak aki rémít, az képes vezetni.
Még magamat is utálom vezetni!
Mint hal és vad, szeretek beleveszni,
És így kellemes perceket szerezni,
Kósza ámde konok töprenkedésbe,
S e vad távolból hazacsalni végre
Magamat: magamhoz félrevezetni.
   
   
(„A vidám tudomány”-ból, 1882 és 1887)
   
   
   
A fordítás első sorának aszfaltszagű stílusa kifogásolható, bár szerintem Nietzsche is leírhatott volna ilyesmit; ha van ilyen a németben. De mérsékeltebben fordítható így is:

Engem ne vezessen sehova senki.

   

Ezt írja máshol Nietzsche:Uralkodni. Az egyik azért uralkodik, mert szeret uralkodni, a másik azért, hogy őrajta ne uralkodjanak — az utóbbi számára ez csak két rossz közül a kisebbik.” 

Alighanem öniróniát láthatunk a versben. Bevezetésül gőgösen kijelenti, hogy ő vezetni, uralkodni akar, nyilván másokon, ráadásul terrorral, megfélemlítéssel. Ezután minden átmenet nélkül azt mondja, hogy ő még saját magát is utálja vezetni; ez jelenthetné azt, hogy vezettetni utál, vezetve lenni, akár saját maga által is, de másokat dirigálni, azt szeret.  Csakhogy aztán egyáltalán nem parancsolgatni megy, hanem egy kellemes percecskét szerezni magának ,tévelygő fejtörésbe feledkezéssel’... Azt képzeli talán, hogy másokat vezet, tehát fantomokat, mint Faust a fantomkatonákat meg az ugyancsak fantomszerű lemurokat a darab II. részében? De aztán még ebből a kellemes fantáziálásból is visszacsalogatja magát az otthoni kemencepadkára, saját énjének zugocskájába... Ha jól értelmezem a verset, és tényleg saját filozófiájára öltöget nyelvet óriásunk, akkor le a kalappal, így sokkal szimpatikusabb a valódi Nagy Sándoroknál és Napoeonoknál, sőt még a Kolumbus Kristófoknál is.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap