Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nietzsche, Friedrich: Dichters Berufung

Nietzsche, Friedrich portréja

Dichters Berufung (Német)

Als ich jüngst, mich zu erquicken,
Unter dunklen Bäumen saß,
Hört′ ich ticken, leise ticken,
Zierlich, wie nach Takt und Maas.
Böse wurd′ ich, zog Gesichter, —
Endlich aber gab ich nach,
Bis ich gar, gleich einem Dichter,
Selber mit im Tiktak sprach.

Wie mir so im Verse-Machen
Silb′ um Silb′ ihr Hopsa sprang,
Musst′ ich plötzlich lachen, lachen
Eine Viertelstunde lang.
Du ein Dichter? Du ein Dichter?
Steht′s mit deinem Kopf so schlecht?
— "Ja, mein Herr, Sie sind ein Dichter"
Achselzuckt der Vogel Specht.

Wessen harr′ ich hier im Busche?
Wem doch laur′ ich Räuber auf?
Ist′s ein Spruch? Ein Bild? Im Husche
Sitzt mein Reim ihm hintendrauf.
Was nur schlüpft und hüpft, gleich sticht der
Dichter sich′s zum Vers zurecht.
- "Ja, mein Herr, Sie sind ein Dichter"
Achselzuckt der Vogel Specht.

Reime, mein′ ich, sind wie Pfeile?
Wie das zappelt, zittert, springt,
Wenn der Pfeil in edle Theile
Des Lacerten-Leibchens dringt!
Ach, ihr sterbt dran, arme Wichter,
Oder taumelt wie bezecht!
— "Ja, mein Herr, Sie sind ein Dichter"
Achselzuckt der Vogel Specht.

Schiefe Sprüchlein voller Eile,
Trunkne Wörtlein, wie sich′s drängt!
Bis ihr Alle, Zeil′ an Zeile,
An der Tiktak-Kette hängt.
Und es giebt grausam Gelichter,
Das dies - freut? Sind Dichter - schlecht?
— "Ja, mein Herr, Sie sind ein Dichter"
Achselzuckt der Vogel Specht.

Höhnst du, Vogel? Willst du scherzen?
Steht′s mit meinem Kopf schon schlimm,
Schlimmer stünd′s mit meinem Herzen?
Fürchte, fürchte meinen Grimm! —
Doch der Dichter — Reime flicht er
Selbst im Grimm noch schlecht und recht.
— "Ja, mein Herr, Sie sind ein Dichter"
Achselzuckt der Vogel Specht.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/gedichte/ friedrich-nietzsche/dichters-berufung.html

A költő hivatása (Magyar)

Nemrég üdülni leülve
Árnyat adó fák tövén,
Zakatolást, be a fülbe
Fúródót, hallottam én.
Feldühödtem, fintorogtam,
És — beadtam derekam,
S költőileg szóltam ottan,
Zakatolva, én magam.

Hogy nekem versfaragásban
Szökdeltek a szótagok,
Azon én, kérem alássan,
Hahotázva kacagok.
Te, egy költő? Te? Poéta?
Fejed olyan gyatra már?
— „Igen Uram. Ön poéta”
Vont vállat Harkálymadár.

Énem e bokorban kit várt?
Mint rabló, kire lesek?
Bölcs mondásra? Képre? Mindjárt
Rím ragad rá, rém-eset!
Ami pattog mint a méta,
Költő versébe talál.
— „Hja, Uram, Ön egy poéta”
Vont vállat Harkálymadár.

Nyilak talán mind a rímek?
Minő rángás, remegés
Hogyha gyíkot lő a nyíl meg,
S a kis testbe belevés!
Tántorogsz, te könnyű préda,
El is ragad a halál!
— „Hja, Uram, Ön egy poéta”
Vont vállat Harkálymadár.

Sima duma a gyomorba,
Részeg szócskák, áll a bál!
Míg hadatok sorról-sorra
Dobpergéssé összeáll.
Ez tetszik? A költők céda
Nép, mely rosszban sántikál?
— „Hja, Uram, Ön egy poéta”
Vont vállat Harkálymadár.

Gúnyolsz, madár? Csőröd viccel?
Hogy fejem is rossz nagyon,
S még nagyobb baj van e szívvel?
Rettegd, rettegd haragom!
De a költő — rímbe tölt ő
Dühöt is, gyengébbe bár.
— „Hja, Uram, hát Ön a költő”
Vont vállat Harkálymadár.
   
   
   
V.ö. Nietzsche: „Csak bolond! Csak költő!” Lásd e címen.

A vers címe, Berufung = „hivatás”, azt is jelenti, hogy „fellebbezés”.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap