Nietzsche, Friedrich: Kapar a toll (Die Feder kritzelt Magyar nyelven)

Die Feder kritzelt: Hölle das!

Bin ich verdammt zum Kritzeln-Müssen? -

So greif' ich kühn zum Tintenfaß

und schreib' mit dicken Tintenflüssen.

Wie läuft das hin, so voll, so breit!

Wie glückt mir alles, wie ich's treibe!

Zwar fehlt der Schrift die Deutlichkeit -

Was tut's? Wer liest denn, was ich schreibe?

Kapar a toll, a szörnyeteg!
   
Firkálásra vagyok itélve?
   
Megragadlak, tintásüveg,
   
és írok, tintát nem kimélve.
   
De jól kanyarog, vastagon!
   
De könnyű írni, írni menten!
   
Homályos mondanivalóm —
   
Na és? Van, aki olvas engem?
  
  
  
Érdekes, mennyire önkritikus képes lenni ez a gőgös, az egész világot magasról lesajnáló filozófus. Hogy bőbeszédű, hogy mondanivalója tízszer, húszszor, harmincszor kevesebb lapon is ugyanolyan jól elmondható volna, az tökéletesen igaz; de hát ez a legtöbb filozófusról, moralistáról, politológusról, tanulmányíróról stb. elmondható. Hogy a mondanivalója homályos, azzal nem értek egyet: éppen eléggé a szájunkba rágja ő azt, amit hirdet, még a filozófusok átlagánál is jobban. Hogy nem olvassák, az életében többékevésbé igaz volt; de nem sokkal „A vidám tudomány” c. könyvének megjelenése után, amelyben a fenti vers szerepel, felfigyeltek rá. Halála után pedig az egyik legnépszerűbb, legtöbbet vitatott és legnagyobb hatású filozófus lett.