Nietzsche, Friedrich: Üdvözlet (Gruß Magyar nyelven)

Ihr Vöglein in den Lüften,

Schwingt mit Gesang euch fort

Und grüßet mir den teuren,

Den lieben Heimatsort!


Ihr Lerchen, nehmt die Blüten,

Die zarten mit hinaus!

Ich schmückte sie zur Zierde

Für's teure Vaterhaus.


Du Nachtigall, o schwinge

Dich doch zu mir herab

Und nimm die Rosenknospe

Auf meines Vaters Grab!

Ti madárkák a légben,

dalolva elszálltok

köszöntsétek a drága,

szeretett hazám ott!

Ti pacsirták szedjétek,

kert zsenge virágját!

Majd kidíszítem velük

édesapám házát.

Te csalogány, ó lebegj

a Rajna partjára

és vidd e rózsabimbót

az apám sírjára!