Nietzsche, Friedrich: Nosztalgia (Heimweh Magyar nyelven)

Das milde Abendläuten
hallet über das Feld.
Das will mir recht bedeuten,
dass doch auf dieser Welt
Heimat und Heimatsglück
wohl keiner je gefunden:
- der Erde kaum entwunden,
kehr'n wir zur Erde zurück.

Wenn so die Glocken hallen,
geht es mir durch den Sinn,
dass wir noch Alle wallen
zur ew'gen Heimat hin.
Glücklich, wer allezeit
der Erde sich entringet
und Heimatslieder singet
von jener Seligkeit.

Szelíd esti harangszó
száll a rónákon át.
Szava lelkembe hangzó:
azt mondja, e világ
otthont még nem adott
senkinek, egy se tűnt ki:
— a földből vétetünk mi,
s megyünk vissza legott.

Ha szólnak a harangok,
zsongnak lelkembe dalt:
hogy mindünk így barangolt
s örökös Honba tart.
Boldog, ki egyre lát
s elszakadván a földtől
honi dalt zengve tör föl:
a boldogság dalát.