Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nietzsche, Friedrich: Nosztalgia (Heimweh Magyar nyelven)

Nietzsche, Friedrich portréja

Heimweh (Német)

Das milde Abendläuten
hallet über das Feld.
Das will mir recht bedeuten,
dass doch auf dieser Welt
Heimat und Heimatsglück
wohl keiner je gefunden:
- der Erde kaum entwunden,
kehr'n wir zur Erde zurück.

Wenn so die Glocken hallen,
geht es mir durch den Sinn,
dass wir noch Alle wallen
zur ew'gen Heimat hin.
Glücklich, wer allezeit
der Erde sich entringet
und Heimatslieder singet
von jener Seligkeit.

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Nosztalgia (Magyar)

Szelíd esti harangszó
száll a rónákon át.
Szava lelkembe hangzó:
azt mondja, e világ
otthont még nem adott
senkinek, egy se tűnt ki:
— a földből vétetünk mi,
s megyünk vissza legott.

Ha szólnak a harangok,
zsongnak lelkembe dalt:
hogy mindünk így barangolt
s örökös Honba tart.
Boldog, ki egyre lát
s elszakadván a földtől
honi dalt zengve tör föl:
a boldogság dalát.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap