Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nietzsche, Friedrich: Gyönyörűség (Mein Glück! Magyar nyelven)

Nietzsche, Friedrich portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

Mein Glück! (Német)

Die Tauben von San Marco seh ich wieder:

Still ist der Platz, Vormittag ruht darauf.

In sanfter Kühle schick' ich müssig Lieder

Gleich Taubenschwärmen in das Blau hinauf —

    Und locke sie zurück,

Noch einen Reim zu hängen in's Gefieder

— mein Glück! Mein Glück!

 

Du stilles Himmels-Dach, blau-licht, von Seide,

Wie schwebst du schirmend ob des bunten Bau's,

Den ich — was sag ich? — liebe, fürchte, neide ...

Die Seele wahrlich tränk' ich gern ihm aus!

    Gäb' ich sie je zurück? —

Nein, still davon, du Augen-Wunderweide!

— mein Glück! Mein Glück!

 

Du strenger Turm, mit welchem Löwendrange

Stiegst du empor hier, siegreich, sonder Müh!

Du überklingst den Platz mit tiefem Klange

Französisch, wärst du sein accent aigu?

Blieb ich gleich dir zurück,

Ich wüsste, aus welch seidenweichem Zwange...

— mein Glück! Mein Glück!

 

Fort, fort, Musik! Lass erst die Schatten dunkeln

Und wachsen bis zur braunen lauen Nacht!

Zum Tone ist's zu früh am Tag, noch funkeln

Die Gold-Zieraten nicht in Rosen-Pracht,

Noch blieb viel Tag zurück,

Viel Tag für Dichten, Schleichen, Einsam-Munkeln

— mein Glück! Mein Glück!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/21162.html

Gyönyörűség (Magyar)

Galambjaid, San Marco, látom ismét:

kihalt a tér, nyugodt dél tündököl.

Kósza dalaimat küldöm a friss lég

szárnyán galambrajként az égbe föl,

    majd visszabűvölöm,

hol tollukat új rímek ékesítsék...

- Ó, mily öröm!

 

Te tiszta égbolt, kék fényű selyemből,

mily védőn állsz a tarka kép felett,

melynek lelkét unnám, melyet szivemből

szeretek, féltek és irigyelek!

    Róla lemondanék?

Te szem varázsmezője, szót se erről!...

- Gyönyörüség!

 

Zord torony, mily hősi-könnyen veted te

magasba itt oroszlán-súlyodat,

mély hangon az egész teret bezengve!

Tán franciás accent aigu-je vagy?

    Tudom, hogy börtönöm,

ha itt maradnék, selyempuha lenne...

- Ó, mily öröm!

 

Halkulj, zene! Várj, míg az árnyak újra

visszahozzák a langyos, barna éjt!

Korán e hang, nem fest az alkony ujja

arany cirádákon még rózsafényt,

    jut még idő elég

költészetre, magányra, mélabúra...

- Gyönyörüség!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.niif.hu/03600/03612/03612.htm#25

minimap