Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Paoli, Betty: Die Vergangenheit

Paoli, Betty portréja

Die Vergangenheit (Német)

Mir ist als legten leise
Sich Nebel um mich her,
Vom bunten Menschenkreise
Mich scheidend mehr und mehr.
Erinnerungen sind es,
Aus Lust und Leid gewebt,
Die man, will's ein gelindes
Geschick, mit mir begräbt!
 
Mir ist, als brauste, grollte
Um mich ein Ocean,
Den ich, wie gern ich wollte
Nicht überbrücken kann.
Dieß Meer, deß banger Klage
Die Seele träumend lauscht,
Es sind die fernen Tage,
Die an mir hingerauscht!
 
Vereinsamt im Gewühle,
Das rastlos drängt und schafft,
Vergangenheit! wie fühle
Ich mich in deiner Haft!
Erschöpft vom Lebensstreite,
Den Wunsch auf nichts gestellt,
Ein dunkler Schatten gleite
Ich durch die blüh'nde Welt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.aphorismen.de

A múlt (Magyar)

Mint szürke, szürke fátyol
Borit be puha köd,
Elvon a sokaságtól,
Beborít és beföd.
Emlékezések fátyla,
Te csókból, könnyből szőtt,
Boríts a végső ágyra
Irgalmas szemfedőt.
 
Mint hogyha körüldöngne
Egy habzó óceán,
- Hidat ki arra verne
Nem született talán! -
Álmodó szívem hallja,
Hogy sír a tenger múlt,
Sok napja, habtarajja
Mellettem elvonult.
 
Társtalan a tömegben
Mely izzad, fúr-farag,
Ó múltam, súlyod érzem,
Szivem még most is rab
Elfáradtam a harcban,
Már vágyam sem sajog,
A virágzó tavaszban
Elsikló árny vagyok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. A.

minimap