Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pfau, Ludwig: A takács (Der Leineweber Magyar nyelven)

Pfau, Ludwig portréja

Der Leineweber (Német)

Der bleiche Weber sitzt am Stuhl,

Er wirft mit matter Hand die Spul' -

Knick, knack! -

Er hebt den müden Fuß zum Treten -:

"Herr Gott! Jetzt kann ich nimmer beten -

Knick, knack! -

Du Linnentuch, du Linnentuch!

Ein jeder Faden sei ein Fluch!"

 

Es webt und webt sein morscher Leib,

Am Boden liegt sein sterbend Weib -

Knick, knack! -

Die Not sitzt bei ihr, sie zu pflegen,

Der Hunger gibt ihr noch den Segen -

Knick, knack! -

"Du Linnentuch, du Linnentuch!

Ein jeder Faden sei ein Fluch!

 

Der erste Fluch für unsern Herrn!

Hussa! Da springt mein Schifflein gern -

Knick, knack! -

Er darf am vollen Tische lungern,

Wenn wir am Webestuhl verhungern -

Knick, knack! -

Du Linnentuch, du Linnentuch!

Ein jeder Faden sei ein Fluch!

 

Und einer für den Pfaffen gleich,

Der uns verspricht das Himmelreich -

Knick, knack! -

Wir sollen sterben und verderben,

Das heißt die Seligkeit erwerben -

Knick, knack! -

Du Linnentuch, du Linnentuch!

Ein jeder Faden sei ein Fluch!

 

Der Faden hier sei dem verehrt,

Der Kugeln uns statt Brot beschert -

Knick, knack! -

Dem hohen Herrn von Gottes Gnaden:

O werd' ein Strick, du schwacher Faden! -

Knick, knack! -

Du Linnentuch, du Linnentuch!

Ein jeder Faden sei ein Fluch!

 

Die Lampe, wie sie plötzlich loht!

Gottlob, mein Weib, nun bist du tot -

Knick, knack! -

Das ist der Trost in unsrem Leben,

Daß wir das Bahrtuch selber weben -

Knick, knack!

O könnt' ich weben, Fluch um Fluch,

Der ganzen Welt ein Leichentuch!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.guenther-emig.de/pfau/g4_320.html

A takács (Magyar)

A székénél sápadtan ül

s sző a takács erőtlenül –

csitt-csatt! –

Tapos, de fáradt már a lába:

„Uram! Már szám nem áll imára!

Csitt-csatt! -

Ó jaj, te vászon, jaj, te len,

minden szálad átok legyen!"

 

Sző, sző megtörten – a szoba

földjén haldoklik asszonya –

csitt-csatt!

Nyomor virrasztja pihegését,

s áldását adja rá az éhség.

Csitt-csatt! -

„Ó jaj, te vászon, jaj, te len,

minden szálad átok legyen!

 

Az első urunknak. No lám,

vetélőm ettől mily vidám –

csitt-csatt!

Ő dőzsöl egész életében,

s közben mi itt veszünk el éhen –

csitt-csatt! -

Ó jaj, te vászon, jaj, te len,

minden szálad átok legyen!

 

Ezt meg a papnak, amiért

a mennyben annyi jót ígért

csitt-csatt!

Mi csak pusztuljunk egyre-másra,

így jutunk az örök hazába –

csitt-csatt! -

Ó jaj, te vászon, jaj, te len,

minden szálad átok legyen!

 

Ez annak legyen tisztelet,

ki golyót ád kenyér helyett –

csitt-csatt!

Urunknak, ó, len gyönge szála,

légy kötél fenséges nyakára!

Csitt-csatt! -

Ó jaj, te vászon, jaj, te len,

minden szálad átok legyen!

 

A lámpa-láng magasra csap –

nőm, véged – Uram, áldalak! –

Csitt-csatt!

Csak az vigasztal egyre minket,

hogy magunk szőjük szemfedőnket.

Csitt-csatt! -

bár a világnak mielőbb

szőhetnék átok-szemfedőt!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap