Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pietraß, Richard: Minden magányom (Alle meine Einsamkeiten Magyar nyelven)

Pietraß, Richard portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Alle meine Einsamkeiten (Német)

Alle meine Einsamkeiten
sind von dir

Irdene Schüssel bist du
aus der ich geschlürft habe
und das Weißbrot
von dem ich nahm

Weinberg du
auf dem ich grub
und das Flachsfeld
in dem ich ruhte

Dein ist die Einsamkeit
meiner Hände
die Einsamkeit dein
meines suchenden Munds

Die du bist im Himmel

Sieh meine irrenden Blick
zwischen den Häusern den fremden
den Taubenschwarm sieh meiner Briefe
(die niemals ankommen)
und die Spur meine im Kreis
Deren Reich kam

Was weiß du
von der Einsamkeit des Tischs
was von der Trauer des Spiegels
und was vom Eis eines Betts

Ohne das Raschen deiner flinken
Zunge ist mein Ohr
ohne deiner Finger
Schere bleibt mein Haar

In meinen pochenden Lenden
verfließen träge die Stunden
liedlos wölben sich draußen
Tag und Nacht

Am gemauerten Tor
stehe ich und klage
alle meine Einsamkeiten
die da sind von dir



FeltöltőRépás Norbert
KiadóGollenstein Verlag 1., Aufl. (13. Oktober 2003)
Az idézet forrásaVorhimmel: Liebesgedichte, ISBN-10: 3935731523 / ISBN-13: 978-3935731522
Könyvoldal (tól–ig)18-19
Megjelenés ideje

Minden magányom (Magyar)

Minden magányom
tőled ered

Agyagtál vagy
melyből szürcsölgettem
és fehér kenyér
melyből tördelgettem

Szőlőhegy vagy
melyen ástam
és lanka
melyen megpihentem

Kezem egyedülléte
tiéd
fürkésző ajkam
egyedülléte tiéd

Te, ki az elíziumban honolsz

Lásd bolygatag orcám
házak közt félszeget
(sohanapján érkező)
leveleim galambraját
körkörös nyomaim
kinek eljött országa

Honnan ismernéd
egy asztal magányát
egy tükör gyászát
és egy ágy jégbe hűtött létét

Fürgén csacsogó nyelved
híján maradt fülem
olló-ujjaid nem
fésülik hajam

Lüktető ágyékomban
lassan telnek az órák
odakünn daltalanul
görbed a nap s az éj

Falazott kapunál
állva panaszlom el
minden tőled való
árvaságom



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap