Platen, August von: Entled'ge dich

Entled'ge dich von jenen Ketten allen,

Die gutgemutet du bisher getragen,

Und wolle nicht, mit kindischem Verzagen,

Der schnöden Mittelmäßigkeit gefallen!

Und mag die Bosheit auch die Fäuste ballen,

Noch atmen Seelen, welche keck es wagen,

Lebendig, wie die deinige, zu schlagen,

Drum laß die frischen Lieder nur erschallen!

Geschwätz'gen Krittlern gönne du die Kleinheit,

Bald dies und das zu tadeln und zu loben,

Und nie zu fassen eines Geistes Einheit.

Ihr kurzer Groll wird allgemach vertoben,

Du aber schüttelst ab des Tags Gemeinheit,

Wenn dich der heil'ge Rhythmus trägt nach oben.

Hajítsd le végre láncaid koloncát,

mit eddig békén hordoztál elégszer,

és ne kívánd, hogy műved a középszer

hitvány tapsai körüláradozzák.

Csak rázza öklét a sunyi gonoszság:

van ma is büszke lélek, aki még mer

valóban élni, együtt a tiéddel;

zendüljön föl az új dal ajkadon hát!

Hagyd dolgát a szószátyár gáncsolóra:

szidja emezt, dicséri azt utána,

de a szellem egységét föl se fogja.

Hamar lohad kis mérge tombolása;

míg te csak mosolyogsz a köznapokra,

ha égbe ragad a szent ritmus árja.