Platen, August von: Qualvolle Stunden

Qualvolle Stunden hast du mir bereitet,

Die aber nie an dir der Himmel räche,

Sonst müßten fließen deine Tränenbäche,

Wenn von der Lippe dir mein Name Gleitet.

Doch bis Gewißheit jeden Wahn bestreitet,

Will gern ich dich, und tät ich es aus Schwäche,

Verteid'gen, Freund! von auf der Oberfläche

Geschöpften Zufallsgründen nie verleitet.

Zwar würd ich kaum dir zum Verteid'ger taugen,

Doch stets bedienst du dich als deiner beiden

Fürsprecher listig meiner beiden Augen:

So lang sie sich an deinem Blicke weiden,

So müssen Liebe sie aus ihm sich saugen,

Du aber lies in ihrem Blick mein Leiden!

Adtál nekem már sok keserű percet,

de mégse rója bűnödül az ég föl,

mert megvakulnál könnyed özönétől,

ha néhanapján nevemet kiejted.

De míg marad lelkemnek hite benned,

megoltalmazlak, bárha gyöngeségből,

barátom! s holmi véletlen szeszélyből

adódó látszat félre nem vezethet.

S bár védődül vajmi keveset érek:

mégis, ügyednek szószólójaképpen

tekintetem álnokul szóra kéred;

míg ott időzik a szemed egében,

szerelmet szív magába, szinte részeg.

Te pedig olvasd benne szenvedésem!