Das Haus Ist Leer (Német)
Das Haus ist leer, Die Luft ist schwer In Todten-Kranken-Zimmern. Wer ist ein unglücksel'ger Mann? Ein Vater, der nicht helfen kann, Wenn seine Kinder wimmern.
Hinaus, hinaus Aus diesem Graus, Hinaus wo's stürmt und schneyet! Und zeigt die ewige Natur Mir auch ein herbes Antlitz nur, Doch fühl' ich mich befreyet.
Ist das ein Trost, Daß West und Ost Entwurzeln Eich' und Fichten? Hält die Vernichtung äußerlich Für die im Innern schadlos dich? Mitnichten, O mitnichten!
Doch wie es tobt, Gott sei gelobt, Der Frühling kommt mit Schauern. Wie er dem Winter hintendrein, Folgt unserm Leid auch Sonnenschein, Wenn wir es überdauern. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poemswithoutfrontiers.com |
|
Kihalt a ház (Magyar)
Kihalt a ház, Halál tanyáz, A lég fojt a szobákban. Ki áll reményét vesztve ott? Apa, segít’ni nem tudott, Ha gyermekei sírtak.
Ki hát, ki hát, Ez borzadály, Ki hóba és a szélbe! Természet bár kemény arcát Mutatja nékem csak talán, Magam szabadnak érzem.
Vigaszt ad tán, Hogy bárhol jársz Pusztulnak erdőségek? E külső megsemmisülés Nyomán bensődben kár nem ér? Dehogy, oh, semmiképpen!
Dühöngjön vész, Istent dicsérd, Tavasz jő, zápor elül, Amint ő lépked tél után, Napfény enyhíti majd, mi fájt, Ha bút mi átvészeljük.
|