Rühmkorf, Peter: NIETZSCHEI TANULSÁG (NIETZSCHE ZUR LEHRE Magyar nyelven)

Niemals sage, das hätten wir.
Niemals, das wäre es.
Morgen morgen, na wetten wir,
möchtest du schon wieder mehreres.

Weil ja, das Nichts ist nicht neu.
Nicht einmal neu zu besingen.
Auch Nietzsches Schnauzer nur zwei
hangende Steinadlerschwingen.

Besser, bei derart geschichts-
trächtigen Supermannssachen
aus einem Fast an Nichts
nochmal was Schwebendes machen.

Gegen den Vierkantverstand
von etwa Friedhofspförtnern
über den Grabesrand
locker hinauszugärtnern.

Sagen zu der, die dir liegt,
bleib noch ein wenig so sitzen.
In deiner Nähe kriegt
das Gras gleich grünere Spitzen.

Gar, wenn im Herbst unterm Schuh
sterblich die Blätter zerknistern,
sich was Gemeinsames zu-,
auch etwas Mut zuzuflüstern.

Daß es verfliegt, ist nicht neu.
So bleibt auch dieses im Rennen.
Sternenstaub oder Spreu:
aber das soll uns nicht trennen.

Sose mondd, na megvagyunk.
Sose: na ez kész.
Holnap reggel, na fogadjunk,
ennél megint sokkal többet kérsz.

Hát ja, a Semmi az nem új.
Újra meg sem éneklendő.
A bajsza meg, Nietzsche úr,
szirti sas szárnya, lenyeklő.

Legjobb, ha ily história-
szagú szuperférfi-sémák
a szinte semmiből újra
lebegővé teszik a témát.

Amit a szögletes értelem
mond, s temetői gondnok,
azzal szemben sírhelyen
lógjanak lazán túl a bokrok.

Aki jól fekszik nálad,
mondd neki, maradj még ülve.
A közeledben állva
a fű ki van zöldülve.

Sőt, ha ősszel a falevél
haldoklón törik cipőd alatt,
közös búgó hang legyél,
jusson még egy virtus-falat.

Hogy elillan, az nem új.
Benne van a versenyben.
Csillagpor vagy csak ocsú:
de ez ne válasszon minket el.