Riemerschmid, Werner: Die Wahnblume

Auch wenn die Kraft der Tage

Licht um Licht in die Welt sät,

vieles bleibt dunkel.

Auch wenn die Sichel des Geistes

Felder von Schatten abmäht,

vieles bleibt dunkel.

Finsternis schnürst du zu Garben,

worin nur die bald verwelkte,

die Wahnblume duftet.

Még ha a napok fényének

ereje fényt is vet a világba,

sok marad a sötét.

Még ha a sarló a lelkek mezejéről

el is távolítja az árnyékokat,

sok marad a sötét.

A sötétséget kévébe kötöd,

amiben csak később hervad el,

szaglik a tébolyvirág.