Rilke, Rainer Maria: [Keltének vagy nyugtának hívjalak…] ([Nenn ich dich Aufgang oder Untergang] Magyar nyelven)

Nenn ich dich Aufgang oder Untergang?
Denn manchmal bin ich vor dem Morgen bang
und greife scheu nach seiner Rosen Röte -
und ahne eine Angst in seiner Flöte
vor Tagen, welche liedlos sind und lang.

Aber die Abende sind mild und mein,
von meinem Schauen sind sie still beschienen;
in meinem Armen schlafen Wälder ein, -
und ich bin selbst das Klingen über ihnen,
und mit dem Dunkel in den Violinen
verwandt durch all mein Dunkelsein.

Rainer Maria Rilke, 2.2.1898, Berlin

Keltének vagy nyugtának hívjalak?
Félem én a reggelt ám néhanap,
rózsapírját megérintem csak éppen.
S fuvolája félelmet szít elmémben,
hosszú naptól, mely daltalan marad.

De az esték enyhék és enyémek,
a tekintetem ott világít bennük.
Karomban erdők aludni térnek,
még a csengés is én vagyok felettük,
és e sötétben akár a hegedűk,
testvérek a sötét lények.