Rilke, Rainer Maria: [Lásd, életben halál van…] („A fehér hercegnő” c. drámából) ([Sieh, so ist Tod im Leben...] (Aus: Die weiße Fürstin) Magyar nyelven)

Sieh, so ist Tod im Leben. Beides läuft
so durcheinander, wie in einem Teppich
die Fäden laufen; und daraus entsteht
für einen, der vorübergeht, ein Bild.
Wenn jemand stirbt, das nicht allein ist Tod.
Tod ist, wenn einer lebt und es nicht weiß.
Tod ist, wenn einer gar nicht sterben kann.
Vieles ist Tod; man kann es nicht begraben.
In uns ist täglich Sterben und Geburt,
und wir sind rücksichtslos wie die Natur,
die über beidem dauert, trauerlos
und ohne Anteil. Leid und Freude sind
nur Farben für den Fremden, der uns schaut.
Darum bedeutet es für uns so viel,
den Schauenden zu finden, ihn, der sieht,
der uns zusammenfaßt in seinem Schauen
und einfach sagt: ich sehe das und das,
wo andere nur raten oder lügen.

(Aus: Die weiße Fürstin)

Lásd, életben halál van. Úgy szövi
át a kettő egymást, mint a szőnyegben
futnak a szálak; és abból fakad
az arra járó számára egy kép.
Ha meghalsz, önmagában nem halál.
Halál az, ha élsz, és nem tudsz róla.
Halál, ha képtelen vagy meghalni.
Sok halál van; eltemetni nem lehet.
Bennünk naponta halál, s születés,
és mint a kíméletlen természet,
ami rajtuk túl csak fennmarad, gyász
és részvét nélkül. Bú és öröm csak
színek az idegennek, aki néz.
Ezért jelent oly sokat minekünk,
megtalálni azt, ki néz, őt, ki lát,
ki nézésében összefog mindünket,
s csupán így szól: ezt meg azt látom,
ott, hol más csak találgat vagy hazug.

(„A fehér hercegnő” c. drámából)