Rilke, Rainer Maria: A türelemről (Über die Geduld Magyar nyelven)

Man muss den Dingen
die eigene, stille
ungestörte Entwicklung lassen,
die tief von innen kommt
und durch nichts gedrängt
oder beschleunigt werden kann,
alles ist austragen – und
dann gebären…

Reifen wie der Baum,
der seine Säfte nicht drängt
und getrost in den Stürmen des Frühlings steht,
ohne Angst,
dass dahinter kein Sommer
kommen könnte.

Er kommt doch!

Aber er kommt nur zu den Geduldigen,
die da sind, als ob die Ewigkeit
vor ihnen läge,
so sorglos, still und weit…

Man muss Geduld haben
Mit dem Ungelösten im Herzen,
und versuchen, die Fragen selber lieb zu haben,
wie verschlossene Stuben,
und wie Bücher, die in einer sehr fremden Sprache
geschrieben sind.

Es handelt sich darum, alles zu leben.
Wenn man die Fragen lebt, lebt man vielleicht allmählich,
ohne es zu merken,
eines fremden Tages
in die Antworten hinein.

Viareggio bei Pisa, am 23. April 1903 

Hagyd, hogy a dolgok
a maguk csendes,
nyugodt módján gyarapodjanak,
legbelülről jön az,
nincs kényszerítés,
siettetés sem segíthet,
kihordani kell azt – majd
jön a szülés…

Úgy érj, mint a fa,
nem űzi az nedveit,
és tavasz viharait bátran állja,
nem remeg,
hogy meglehet, nem lesz már
idén nyár.

Eljön az!

Hanem csak a türelmesekhez jön el,
kik tudják, örökkévalóság
vár rájuk, amely
gondtalan, halk és tág…

Türelem pedig kell
a megoldatlannal szívedben,
és próbáld meg magát a kérdést úgy szeretni,
mint jól lezárt szobákat,
vagy könyveket, melyek igen távoli nyelven
íródtak meg.

Arról van szó, hogy tényleg átélj mindent.
Ha kérdésekben élsz, talán úgy élsz lassacskán,
hogy észre sem veszed,
s egy sejtelmes napon
a válaszokat éled.

A Pisa melletti Viareggio-ban, 1903. április 23-án