Rilke, Rainer Maria: Apolló archaikus torzója (Archaïscher Torso Apollos Magyar nyelven)

Wir kannten nicht sein unerhörtes Haupt,
darin die Augenäpfel reiften. Aber
sein Torso glüht noch wie ein Kandelaber,
in dem sein Schauen, nur zurückgeschraubt,

sich hält und glänzt. Sonst könnte nicht der Bug
der Brust dich blenden, und im leisen Drehen
der Lenden könnte nicht ein Lächeln gehen
zu jener Mitte, die die Zeugung trug.

Sonst stünde dieser Stein entstellt und kurz
unter der Schultern durchsichtigen Sturz
und flimmerte nicht so wie Raubtierfelle

und bräche nicht aus allen seinen Rändern
aus wie ein Stern: denn da ist keine Stelle,
die dich nicht sieht. Du musst dein Leben ändern.

Nem ismertük elképesztő fejét,
melyben izzottak szemgolyói, ám
torzója lángol, mint egy fáklyahám,
melyben a látás, keresve helyét,
 
áll és ragyog. Másképp hogy kápráztatna át
a széles váll, s a szelíd hajlatok,
az ágyékból ráküldve egy mosolyt,
a helyre, hol nemzővesszője várt.
 
Másképp bámulnál egy torz durva kőre,
a vállak hulló hulláma alatt,
s nem villanna elő mint tigris bőre,
 
s nem robbanna szét minden pontja érted,
akár egy csillag: mert nincs egy darab,
mely nem rád néz. Hát változtasd meg élted.