Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Arckép (Bildnis Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Bildnis (Német)

Daß von dem verzichtenden Gesichte

keiner ihrer großen Schmerzen fiele,

trägt sie langsam durch die Trauerspiele

ihrer Züge schönen welken Strauß,

wild gebunden und schon beinah lose;

manchmal fällt, wie eine Tuberose,

ein verlornes Lächeln müd heraus.

 

Und sie geht gelassen drüber hin,

müde, mit den schönen blinden Händen,

welche wissen, daß sie es nicht fänden, -

 

und sie sagt Erdichtetes, darin

Schicksal schwankt, gewolltes, irgendeines,

und sie giebt ihm ihrer Seele Sinn,

daß es ausbricht wie ein Ungemeines:

wie das Schreien eines Steines -

 

und sie läßt, mit hochgehobnem Kinn,

alle diese Worte wieder fallen,

ohne bleibend; denn nicht eins von allen

ist der wehen Wirklichkeit gemäß,

ihrem einzigen Eigentum,

das sie, wie ein fußloses Gefäß,

halten muß, hoch über ihren Ruhm

und den Gang der Abende hinaus.

 



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gedichte.xbib.de

Arckép (Magyar)

Hogy lemondó arcáról a sok nagy

fájdalom ne hulljon el, az ernyedt

szép vonásokat, mint büszke terhet

hozza át tragédiákon, oly

dús csokorba kötve;  néha róla

földrelibben, mint egy tubarózsa,

egy-egy fáradt mosoly.

 

És ő lassan megy felette el,

bágyatag két drága vak kezével,

mely már tudja, hogy semmit sem ér el,

 

s költött szókat mondogat, lepel

mindegyik csak, talmi sorsok örve,

melybe lelket lelkéből lehel,

oly hatalmas kínban elgyötörve,

mint egy kőbe zárt sikoly, kitörne  –

 

és magasraívelt álla tartja

mind e szókat, hogy megint elejtse,

mert komoly valóságához egy se

mérhető, oly  szent e szenvedés;

mely egyetlen kincse lett,

melyet mint egy urnát vett fel, és

tart magasra híre és a távol

alkonyokba hajló út felett.



FeltöltőBenő Eszter
KiadóÁllami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely
Az idézet forrásaÉvezredek húrjain II
Könyvoldal (tól–ig)192
Megjelenés ideje

minimap