Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Kép (Bildnis Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja
Kosztolányi Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Bildnis (Német)

Daß von dem verzichtenden Gesichte

keiner ihrer großen Schmerzen fiele,

trägt sie langsam durch die Trauerspiele

ihrer Züge schönen welken Strauß,

wild gebunden und schon beinah lose;

manchmal fällt, wie eine Tuberose,

ein verlornes Lächeln müd heraus.

 

Und sie geht gelassen drüber hin,

müde, mit den schönen blinden Händen,

welche wissen, daß sie es nicht fänden, -

 

und sie sagt Erdichtetes, darin

Schicksal schwankt, gewolltes, irgendeines,

und sie giebt ihm ihrer Seele Sinn,

daß es ausbricht wie ein Ungemeines:

wie das Schreien eines Steines -

 

und sie läßt, mit hochgehobnem Kinn,

alle diese Worte wieder fallen,

ohne bleibend; denn nicht eins von allen

ist der wehen Wirklichkeit gemäß,

ihrem einzigen Eigentum,

das sie, wie ein fußloses Gefäß,

halten muß, hoch über ihren Ruhm

und den Gang der Abende hinaus.

 



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gedichte.xbib.de

Kép (Magyar)

Hogy lemondó arcából ne ejtse

földre bánatát és fájó vágyát,

lassan hordja a tragédián át

hervadandó, szép csokorba kötve

bús vonásait, mikből vadul

és lazán egy tubarózsa hull,

egy tévedt mosoly esik a földre.

 

És nyugodtan megy rajtuk tovább

fáradottan, szép és vak kezekkel

s tudja, hogy nem lelné meg ezekkel

 

és koholtat mond és tétovát,

melybe végzet, álom, talmi sors van

és a lelkét általadja gyorsan,

hogy a szónak súlya, mint a mázsa,

mint a kőnek jajgató sírása —

 

és magasra vont és hősi állal

újra mondja, amit szíve vállal

és megint, mert nincs arra szó,

ami benn a fájdalmas való

és övé, mindig csak az övé

s — talpatlan edényt — magasba tartja

mindig följebb a nagy este partja,

híre és a végtelen fölé.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org

minimap