Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Az olajfák kertje (Der Ölbaumgarten Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Der Ölbaumgarten (Német)

Er ging hinauf unter dem grauen Laub

ganz grau und aufgelöst im Ölgelände

und legte seine Stirne voller Staub

tief in das Staubigsein der heißen Hände.

 

Nach allem dies. Und dieses war der Schluss.

Jetzt soll ich gehen, während ich erblinde,

und warum willst Du, dass ich sagen muss,

Du seist, wenn ich Dich selber nicht mehr finde.

 

Ich finde Dich nicht mehr. Nicht in mir, nein.

Nicht in den andern. Nicht in diesem Stein.

Ich finde Dich nicht mehr. Ich bin allein.

 

Ich bin allein mit aller Menschen Gram,

den ich durch Dich zu lindern unternahm,

der Du nicht bist. o namenlose Scham...

 

Später erzählte man, ein Engel kam - .

 

Warum ein Engel? Ach es kam die Nacht

und blätterte gleichgültig in den Bäumen.

Die Jünger rührten sich in ihren Träumen.

Warum ein Engel? Ach es kam die Nacht.

 

Die Nacht, die kam, war keine ungemeine;

so gehen hunderte vorbei.

Da schlafen Hunde, und da liegen Steine.

Ach eine traurige, ach irgendeine,

die wartet, bis es wieder Morgen sei.

 

Denn Engel kommen nicht zu solchen Betern,

und Nächte werden nicht um solche groß.

Die Sich-Verlierenden lässt alles los,

und die sind preisgegeben von den Vätern

und ausgeschlossen aus der Mütter Schoß.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

Az olajfák kertje (Magyar)

Ment fölfelé, ráhullt a szürke lomb,

s elnyelte az olajfák szürkesége,

és homlokát, amit a por bevont,

letette porba hullt forró kezébe.

 

Lám végül ez lett. Ez itt a vég.

Most induljak és közben vakká váljak:

mért akarod, hogy mondjam egyre még,

hogy létezel, mikor már nem talállak?

 

Nem látlak: arcod bennem nem ragyog.

S másokban sem. E kőben sem vagy ott.

Nem látlak többé. Egyedül vagyok.

 

Az ember minden kínja rám szakad,

mit megváltani jöttem általad, -

s te nem vagy. Szégyen! Nyelvem elakad.

 

Mondják: angyal jött hozzá ezalatt. -

 

Miért angyal? Nem az jött, csak az éj.

Közömbösen babrált a lombok alján,

s álmában megriadt egy-egy tanítvány.

Miért angyal? Nem az jött, csak az éj.

 

S az éj nem volt különleges. Ezrével

jön az ilyen s a múltba vesz.

Kutyák, kövek hevertek szerteszéjjel,

ó szomorú, ó akármilyen éjjel,

amely csak vár, míg reggel vége lesz.

 

Ilyen imádkozóhoz nem jön angyal,

s az éj naggyá nem nő körötte föl.

Ki magát veszti, már mindenkitől

elválik, s végül apja veszni hagyja,

s magából kiveti az anyaöl.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Kapcsolódó videók


minimap