Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Az idegen (Der Fremde Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja
Radnóti Miklós portréja

Vissza a fordító lapjára

Der Fremde (Német)

Ohne Sorgfalt, was die Nächsten dächten,

die er müde nichtmehr fragen hieß,

ging er wieder fort; verlor, verließ -.

Denn er hing an solchen Reisenächten

 

anders als an jeder Liebesnacht.

Wunderbare hatte er durchwacht,

die mit starken Sternen überzogen

enge Fernen auseinanderbogen

und sich wandelten wie eine Schlacht;

 

andre, die mit in den Mond gestreuten

Dörfern, wie mit hingehaltnen Beuten,

sich ergaben, oder durch geschonte

Parke graue Edelsitze zeigten,

die er gerne in dem hingeneigten

Haupte einen Augenblick bewohnte,

tiefer wissend, dass man nirgends bleibt;

und schon sah er bei dem nächsten Biegen

wieder Wege, Brücken, Länder liegen

bis an Städte, die man übertreibt.

 

Und dies alles immer unbegehrend

hinzulassen, schien ihm mehr als seines

Lebens Lust, Besitz und Ruhm.

Doch auf fremden Plätzen war ihm eines

täglich ausgetretnen Brunnensteines

Mulde manchmal wie ein Eigentum.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

Az idegen (Magyar)

Nem törődött már a többiekkel,

nem felelt, fáradtan állt csak ott

s újra elment; mindent elhagyott.

Éji út s ha úton kél a reggel:

 

néki nászi éjnél többet ér.

Átélt már olyant, mikor a mély

égből szinte szúrt ezernyi csillag

s rejlő láthatárok mind kinyiltak

s mint egy harc, úgy hullámzott az éj;

 

és olyant, mikor a hold kibukkan

hirtelen zsákmányolt kis falukkal,

s mikor ápolt parkok mélyén ódon

kuriát emelt elé az éjjel,

mintha egyszer lakta volna régen,

félrehajtott fővel állt az úton,

majd továbbment, mert jól tudta, sok

útja van még, űzi már a lélek,

hívják új hidak, utak, vidékek

s távol, túlzott hirü városok.

 

S mind elhagyni, mindent, mindig, ujra

s vágytalan, csak úgy, seholsem élvén,

hagyni hirt és birtokot.

Mégis, piacokon, város szélén,

egy-egy kút sikosra járt kövénél

úgy érezte, hogy övé az ott.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://forum.index.hu

minimap