Rilke, Rainer Maria: Az utolsó (Der Letzte Magyar nyelven)

Ich habe kein Vaterhaus,
und habe auch keines verloren;
meine Mutter hat mich in die Welt hinaus
geboren.
Da steh ich nun in der Welt und geh
in die Welt immer tiefer hinein,
und habe mein Glück und habe mein Weh
und habe jedes allein.
Und bin doch manch eines Erbe.
Mit drei Zweigen hat mein Geschlecht geblüht
auf sieben Schlössern im Wald,
und wurde seines Wappens müd
und war schon viel zu alt; -
und was sie mir ließen und was ich erwerbe
zum alten Besitze, ist heimatlos.
In meinen Händen, in meinem Schooß
muß ich es halten, bis ich sterbe.
Denn was ich fortstelle,
hinein in die Welt,
fällt,
ist wie auf eine Welle
gestellt.


Aus: Das Buch der Bilder

Atyai ház - nem megszűnt,
és nem is elveszítettem;
anyám idegen világba megszült,
kitetten.
Itt állok most ezen világban,
mélybe haladok világ hegyén,
boldogságom és fájdalmam megvan,
és mind egyedül enyém.
Mégis - én örökös vagyok.
Virult a nemzetség három ága,
hét erdei kastélya lett,
de jött címer fáradtsága,
és kiöregedett; -
és amit hagytak, vagy én szerzek, vagyont
régi tulajdonhoz: hontalan.
Kezemben, ölemben hogy tartsam,
amíg holtan összeroskadok.
Mert, amit én hozok,
világba tolul,
múl,
csak hullámon imbolyog,
s borul.


A Képek könyvéből