Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: A néző (Der Schauende Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Vissza a fordító lapjára

Der Schauende (Német)

Ich sehe den Bäumen die Stürme an,

die aus laugewordenen Tagen

an meine ängstlichen Fenster schlagen,

und höre die Fernen Dinge sagen,

die ich nicht ohne Freund ertragen,

nicht ohne Schwester lieben kann.

 

Da geht der Sturm, ein Umgestalter,

geht durch den Wald und durch die Zeit,

und alles ist wie ohne Alter:

die Landschaft, wie ein Vers im Psalter,

ist Ernst und Wucht und Ewigkeit.

 

Wie ist das klein, womit wir ringen,

was mit uns ringt, wie ist das groß;

ließen wir, ähnlicher den Dingen,

uns so vom großen Sturm bezwingen, -

wir würden weit und namenlos.

 

Was wir besiegen, ist das Kleine,

und der Erfolg selbst macht uns klein.

Das Ewige und Ungemeine

will nicht von uns gebogen sein.

Das ist der Engel, der den Ringern

des Alten Testaments erschien:

wenn seiner Widersacher Sehnen

im Kampfe sich metallen dehnen,

fühlt er sie unter seinen Fingern

wie Saiten tiefer Melodien.

 

Wen dieser Engel überwand,

welcher so oft auf Kampf verzichtet,

der geht gerecht und aufgerichtet

und groß aus jener harten Hand,

die sich, wie formend, an ihn schmiegte.

Die Siege laden ihn nicht ein.

Sein Wachstum ist: der Tiefbesiegte

von immer Größerem zu sein.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

A néző (Magyar)

Látom a fákon a vihar-zsongást,

tanúi ellanyhult napoknak


rémült ablakomba csapódnak,


és távoli dolgokat mondnak.


Ez barát nélkül hogy elkoptat,


s nővér nélkül nincs rajongás.



Vonul a vihar, áttranszformál,

erdőn és időn átpörög,


és nem érvényes rá a kor már:


a táj, mint a Könyvben a zsoltár,


komoly és heves és örök.



Milyen apró, amivel mi, bátrak,

küzdünk, s oly nagy, mi ellenünk fellép;


ha hagynánk, éppúgy, mint a tárgyak,


amiket a nagy vihar csak átrak, -


távoliak, névtelenek lennénk.


Amit leküzdünk, az csak apró,

s a siker maga tesz porszemmé.


Az örök és nem felfogható


nem hagyja, hogy hajlítsd szebbé.


A birkózni rendelt angyal,


ószövetségi átkelőn strázsa,

érzi: ellenfele feszült ina,


acélos fém, makacs masina,


mégis megpendül mély hanggal


ujján a húrok dallam-varázsa.



Akit ilyen angyal múl felül,


mely sok harcról egyébként letett,


az derék, és kiegyenesedhet,


ha a kemény kézből kikerül,


mely hozzásimult, így formázva őt.


Győzelme új vágyat nem hoz elő.


Ám gyarapodás: ami legyőz,


hatalmasabb, titokzatos erő.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap