Rilke, Rainer Maria: A parkok II. [Fasor az, halkan tart...] (Die Parke II. [Leise von den Alleen] Magyar nyelven)

Leise von den Alleen 
Ergriffen, rechts und links, 
Folgend dem Weitergehen 
Irgendeines Winks, 

Tritts du mit einem Male 
In das Beisammensein 
Einer schattigen Wasserschale 
Mit vier Bänken aus Stein; 

In eine abgetrennte 
Zeit, die allein vergeht. 
Auf feuchte Postamente, 
Auf denen nichts mehr steht, 

Hebst du einen tiefen 
Erwartenden Atemzug; 
Während das silberne Triefen 
Vor dem dunkeln Bug 

Dich schon zu den Seinen 
Zählt und weiterspricht. 
Und du fühlst dich unter Steinen, 
Die hören, und rührst dich nicht. 

Fasor az, halkan tart, 
mindkét oldalon fog, 
Követed a fonalat, 
mit a sors eléd dob, 

Hirtelen belép eléd 
Egy csoport, mint a mese:  
Árnyas víztartó edény, 
S négy kőpad együttese; 

E hely időtől mentes,
és önként fog elmenni. 
Talapzatán, mely nedves, 
Régen nem áll semmi, 

Ráleheled epedve  
Várakozó lélegzeted; 
Míg sötét orrán erecske
ezüstösen pereg le -

És azt meséli, övé vagy, 
az ölébe pottyansz. 
Érzed, te is kővé fagysz, 
Hallóvá, és nem moccansz.