Rilke, Rainer Maria: Die Sonette an Orpheus I 12

Heil dem Geist, der uns verbinden mag ;

denn wir leben wahrhaft in Figuren.

Und mit kleinen Schritten gehn die Uhren

neben unserm eigentlichen Tag.

Ohne unsern wahren Platz zu kennen,

handeln wir aus wirklichem Bezug.

Die Antennen fühlen die Antennen,

und die leere Ferne trug ...

Reine Spannung. O Musik der Kräfte !

Ist nicht durch die läßlichen Geschäfte

jede Störung von dir abgelenkt ?

Selbst wenn sich der Bauer sorgt und handelt,

wo die Saat in Sommer sich verwandelt,

reicht er niemals hin. Die Erde schenkt.

Üdv a szellemnek, mely összeköt;

mert ábrákban élünk csak. Az órák

útjukat aprókat lépve róják

valóságosabb napunk mögött.

Tetteinket vonzások vezérlik,

bár nem tudjuk helyünket se még.

Antennák az antennákat érzik,

s termést hoz az üres messzeség...

Szép feszültség. Ó, erők zenéje!

Nem tisztes munkánk hárítja félre

azt, amivel zaklat a világ?

Bár a paraszt dolgozik serényen,

a nyárrá változik vetése, mégsem

elég. A föld ajándékot ád.