Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orpheuszhoz I. 8 (Die Sonette an Orpheus I 8 Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

Die Sonette an Orpheus I 8 (Német)

Nur im Raum der Rühmung darf die Klage

gehn, die Nymphe des geweinten Quells,

wachend über unserm Niederschlage,

daß er klar sei an demselben Fels,

 

der die Tore trägt und die Altäre. -

Sieh, um ihre stillen Schultern früht

das Gefühl, daß sie die jüngste wäre

unter den Geschwistern im Gemüt.

 

Jubel weiß und Sehnsucht ist geständig, -

nur die Klage lernt noch ; mädchenhändig

zählt sie nächtelang das alte Schlimme.

 

Aber plötzlich, schräg und ungeübt,

hält sie doch ein Sternbild unsrer Stimme

in den Himmel, den ihr Hauch nicht trübt.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.sternenfall.de

Szonettek Orpheuszhoz I. 8 (Magyar)

Egyedül a Dicséret terében

járhat a Panasz, a könnyözön

nimfája, s vigyáz, hogy tiszta-szépen

hulljon csapadékunk a kövön,

 

hol a kapuk és oltárok állnak. -

Nyugodt vállát körülfényli, lám,

a sejtés, hogy az érzésvilágnak

nemtői közt legifjabb talán.

 

Az Ujjongás tud, és vall a Kétely,

a Panasz tanul csak , lánykezével

számol régi rosszat éjjelente.

 

Majd ferdén s ügyetlenül, hamar,

hangunk csillagképét föl a mennybe

tartja, mit párája nem zavar.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásamek.oszk.hu

minimap