Rilke, Rainer Maria: A Koldusszó (Die armen Worte Magyar nyelven)

Die armen Worte, die im Alltag darben,
die unscheinbaren Worte, lieb ich so.
Aus meinen Festen schenk ich ihnen Farben,
da lächeln sie und werden langsam froh.

Ihr Wesen, das sie bang in sich bezwangen,
erneut sich deutlich, dass es jeder sieht;
sie sind noch niemals im Gesang gegangen
und schauernd schreiten sie in meinem Lied.

6.11.1897, Berlin-Wilmersdorf

A Szót, a Szegényt, szürkét mint az este,
és hétköznapit, én őt szeretem.
Fennkölt napomból festem át szinesre,
s boldog, kacag, soká, szívélyesen.

Szorongó lénye, önmagába zárva,
megújul, kisímul, látni lehet;
sohasem fogadta még be dalárda;
vonul a verseimben, reszketeg.
   
   
   
Nem vagyok Rilke-szakértő, megközelítőleg sem, mégis azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a költők átlagánál is jobban kedveli ez a költő az alliterációt, pedig az alliteráció, ugyan hatásos, de egyszerű, kézenfekvő, nem szofisztikált költői eszköz. Ha az alliteráló szavak között jelentésbeli összefüggés rejlik, akkor tiszteletreméltóbb dolog az alliteráció, bár meg kell mondani, hogy rejtett összefüggéseket nem túl nehéz fölfedezni, csak akarni kell... Ebben a versben


armen (szegény) — Alltag (hétköznap); van összefüggés.
Festen (ünnepek) — Farben (színek) van összefüggés.
lächeln (mosolyognak) — langsam (lassan) nincs
          összefüggés
bang (aggódóan) — bezwangen (kényszerít, leigáz, megbilicsel); lehet összefüggés.
Gesang (ének) — gegangen (bementek); nincs
          összefüggés.
schrauend (reszketve) — schreiten (vonulnak); nincs
          analógia; talán kontraszt van közöttük.
   
   
A versfordítás elsődleges célja nem lehet minden egyes költői eszköznek pontos, akár a téma, a prózában is elmondható gondolat, közlés rovására is megvalósuló átmentése; ez az esetek többségében nem is lehetséges. Eleve abból kiindulni, hogy mindez lényegtelen, az dilettantizmus; de azért lehet egy vers nagyon jó az alliterációi nélkül is. Mindazonáltal arra kell törekednünk azaz törekednem, hogy legalább érzékeltessem, hogy van ilyesmi az eredeti versben, akkor is, ha azt a néhány, sőt alighanem nem is létező olvasót ez egyáltalán nem érdekli/érdekelné és észre sem venné. „... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes” (József Attila). Fordításomban nincs értelmi összefüggés az alliteráló szavak között, legfeljebb csak a szegény és a szürke szó között van. Formalizmus? Az. „Az én verseimben a proletárság is csak forma”, mondta állítólag József Attila; de ha nem mondta, félig akkor is igaz: mondhatta volna.