Rilke, Rainer Maria: Fenyvesek zihálnak rekedten (Die hohen Tannen atmen Magyar nyelven)

Die hohen Tannen atmen heiser
im Winterschnee, und bauschiger
schmiegt sich sein Glanz um alle Reiser.
Die weißen Wege werden leiser,
die trauten Stuben lauschiger.

Da singt die Uhr, die Kinder zittern:
im grünen Ofen kracht ein Scheit
und stürzt in lichten Lohgewittern, -
und draußen wächst im Flockenflittern
der weiße Tag zu Ewigkeit.

Fenyvesek zihálnak rekedten
hó alatt, s minden gally körül
fénypárna nő kerekdedebben.
Fehér csapás fut fel csendessen,
a ház otthonossá derül.

Óra jár, gyerkőcök remegnek:
zöld tűzhelyben hars fahasáb
rogy zajával ligetszeleknek, —
kint fehér flitterek lebegnek,
perc nő Öröklétté tovább.

V.ö.: Petőfi: Téli világ

(http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/ igyjo/setup/portrek/petofi/telivila.htm)