Rilke, Rainer Maria: Hogy mi az élet, hadd ne értsed (Du musst das Leben nicht verstehen Magyar nyelven)

Du musst das Leben nicht verstehen,
dann wird es werden wie ein Fest.
Und lass dir jeden Tag geschehen
so wie ein Kind im Weitergehen von jedem
Wehen
sich viele Blüten schenken lässt.

Sie aufzusammeln und zu sparen,
das kommt dem Kind nicht in den Sinn.
Es löst sie leise aus den Haaren,
drin sie so gern gefangen waren,
und hält den lieben jungen Jahren
nach neuen seine Hände hin.

 8.1.1898,

 Berlin-Wilmersdorf

Hogy mi az élet, hadd ne értsed,
úgy lesz az ünnep, égi nap.
Hagyd érni véget perced érted
mint egy gyerek ha szélbe téved
virágot érhet
nem kutatva talál sokat.

Gyűjteni őket, félretenni,
nem gondol azzal a gyerek.
Hajából könnyedén kivenni
mit belefont, az neki semmi,
új időknek elébe menni
kitárt karral, ő úgy szeret.
   
   
   
   Az első strófa, sorokba másképpen tördelve; első változat:

Du musst das Leben nicht verstehen,
dann wird es werden wie ein Fest.
Und lass dir jeden Tag geschehen
so wie ein Kind im Weitergehen
von jedem Wehen
sich viele Blüten schenken lässt.

   
L. pl. http://www.medienwerkstatt-online.de/lws_wissen/vorlagen/showcard.php?id=3905, vagy https://www.deutschelyrik.de/du-musst-das-leben-nicht-verstehen.html ,
   
   
   második változat; így tördelve is szerepel az inerneten:


Du musst das Leben nicht verstehen,
dann wird es werden wie ein Fest.
Und lass dir jeden Tag geschehen
so wie ein Kind im Weitergehen von jedem Wehen
sich viele Blüten schenken lässt.
   
   

   (pl. https://www.zettstyle.com/frau-zett/gedicht-der-woche-du-musst-das-leben-nicht-verstehen/)
   
   
Az első változat valószínűbb, mert az szerint mind a két strófa ugyanannyi sorból áll. 

A költők gyakran vannak kiszolgáltatva a kiadók és a nyomdák figyelmetlenségeinek sőt szeszélyeinek, dogmatikusan alkalmazott belső, olykor fafejű szabályzatainak. Gyakran egyszerűen ez az oka a szövegváltozatoknak. Mindazonáltal olykor maga a szerző változtat valamit az egymást követő kiadások között. A vers kritikai kiadását nem találtam az interneten; hogy a „Wehen” szó külön verssort képez, az a legkevésbé valószínű. — Az ilyesminek nem csak a szerzők iránti kegyelet miatt van jelentősége.

Rilke lírája „gondolati lírának” minősíthető: gondolatai, kijelentései nem csak eredeti és figyelemreméltó gondolatok, hanem még úgy-ahogy le is fordíthatók hétköznapi prózai nyelvre (még ha ez a hétköznapi nyelvre való lefordítás fafejű, tanítóbácsis szimplifikáció is). De mint a legtöbb költő, Rilke sem elégszik meg fontos gondolatainak megritmizálásával és rímvégre faragásával, amint azt a botfülű dilettánsok hiszik, a tanítóbácsik és az irodalomtörténészek többségét is eme botfülű dilettánsok közé számítva. A fórsriftos (de egyáltalán nem pusztán bürokratikus!) verslábakon kívül a költő számos más „formai” eszközzel is él, itt például alliterációkkal; Rilke nagyon szereti az alliterációt, akárcsak a mi, őnála nem kevésbé mély Babits Mihályunk (Karinthy szerint Babits Bihályunk...).A jelen vers eredetije egyébként nem úgynevezett „ereszkedő” ritmusú, vagyis nem trocheusokból áll (súlyos — súlytalan — súlyos — súlytalan stb. szótag), hanem ún. „emelkedő” ritmusú, azaz jambusokból áll (súlytalan — súlyos stb). Az ilyesminek jelentőséget tulajdonítani egyáltalán nem az én személyes mániám: összes nagy sőt csak közepes sőt kisjelentőségű költőink számára fontos és magától értődő dolog ez.

Az alliteráció nem a legbonyolultabb és legleleményesebb költői eszközök egyike, mindazonáltal nagyon hatásos eszköz az is: azt sugallja, hogy az ugyanolyan betűvel illetve hanggal kezdődő szavak között valamiféle titkos összefüggés van. Ez „objektíve” többnyire egyáltalán nem igaz, de a lényeg többnyire nem is az, hogy igaz-e vagy sem: a lényeg a SZUGGESZTIÓ. Ha úgy tetszik: a bűvészkedés.... A költő nem csak művész, hanem bűvész is. Az alliteráló szavak nem is okvetlenül konkrét jelentésű szavakat kapcsolnak össze, lehetnek azok akár egyszerű nyelvtani töltelékek, segédigék stb. is, mint itt is:
   

Du musst das Leben nicht verstehen,
dann Wird es Werden Wie ein Fest.

          (Werden: jelentés nélküli segédige. Wie = mint.)

   
Und lass dir jeden Tag geschehen
so Wie ein Kind im Weitergehen
von jedem Wehen
sich viele Blüten schenken lässt.

Sie aufzusammeln und zu sparen,
das Kommt dem Kind nicht in den Sinn.
Es Löst sie Leise aus den Haaren,
drin sie so Gern Gefangen waren,
und hält den lieben Jungen Jahren
Nach Neuen seine Hände Hin.           

          (a „hin“ egyszerű, jelentést nem hordozó igekötő)
   
   
Ha az alliterációk és más hasonló „formalista“ dolgok semmiképpen sem menthetők át a fordításba, akkor természetesen nem szabad miattuk kiforgatnunk lényegükből a költő gondolatait, „mondanivalóit“, halandzsával helyettesítve őket, amikor vers magva mégis csak bizonyos gondolat. Mert a mondottak ellenére többnyire ez a helyzet a versekben. Fütyülni az ilyesmire, továbbá a prozódiára, stílusra, különféle „formai“ eszközökre, az naív dilettantizmus, mert a vers nem halálosan komoly gondolataitól vers, hanem úgymond „jelentéktelen“ formai sajátságaitól. (Sőt: „Nálam a proletárság is csak forma“, mondta vagy írta valahol nem más, mint a szuperideologikus József Attila!...)