Rilke, Rainer Maria: Soká nem eresztém Angyalom el (Ich ließ meinen Engel lange nicht los Magyar nyelven)
Ich ließ meinen Engel lange nicht los (Német)Ich ließ meinen Engel lange nicht los,
|
Soká nem eresztém Angyalom el (Magyar)Soká nem eresztém Angyalom el És így az Egét adtam neki én ki, Mózes 1. könyve, a teremtésrõl 32:24-30: „Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És megkérdé Jákób, és mondá: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre (...)”
Az a héber szó, amelyet a keresztény bibliafordítások itt is „Isten”-nek fordítanak, nem csak Istent jelentheti, hanem más felsőbb szellemi lényt is, sőt még azt is, hogy (földi, hús-vér) „bírák”, azt persze nem itt (bár még ez sem 100 %-ig biztos... Isten mindenesetre Bíró). A Biblia egyértelműen megmondja, hogy egy angyallal birkózott Jákob; a zsidó bibliafordítások általában nem „Isten”-nek fordítják itt a szót, hanem „égi hatalmasság”-nak, „isteni lény”-nek stb. A vers maga sem mondja, hogy hőse magával Istennel küzdött, de a Biblia, azaz a kurrens keresztény bibliafordítások ismeretében így is értelmezhető. Rilke maga a bibliai Jákobnál összehasonlíthatatlanul familiárisabb viszonyban volt Istennel, egyik versében még szegény elárvult szomszédjának is nevezi, akinek lélegzését hallja a falon túlról... Fenomenális.
|