Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Jeremiás (Jeremia Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja
Kosztolányi Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Jeremia (Német)

Einmal war ich weich wie früher Weizen,

doch, du Rasender, du hast vermocht,

mir das hingehaltne Herz zu reizen,

dass es jetzt wie eines Löwen kocht.

 

Welchen Mund hast du mir zugemutet,

damals, da ich fast ein Knabe war:

eine Wunde wurde er: nun blutet

aus ihm Unglücksjahr um Unglücksjahr.

 

Täglich tönte ich von neuen Nöten,

die du, Unersättlicher, ersannst,

und sie konnten mir den Mund nicht töten;

sieh du zu, wie du ihn stillen kannst,

 

wenn, die wir zerstoßen und zerstören,

erst verloren sind und fernverlaufen

und vergangen sind in der Gefahr:

denn dann will ich in den Trümmerhaufen

endlich meine Stimme wiederhören,

die von Anfang an ein Heulen war.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

Jeremiás (Magyar)

Egykor voltam, mint a zsenge búza,

ám te jöttél, háborgó Erő,

mely szivünk tövissel koszorúzza

s szívem, mint oroszlán szíve fő.

 

Mit adtál nekem, miféle szájat,

már, hogy apró gyermek voltam én:

seb lett most belőle: fáj és fájat

s vért kiáltok, bút bomoltan én.

 

Minden nap csak a jajt és bajt zengem,

mit, te Telhetetlen, ránk kimérsz

és nem ölhetik meg szájam s Engem,

csöndesitsd le búját, ha kímélsz.

 

Hogy, mikor mi rontók, lenn a porba

fekszünk, a világot eltiporva

és a földön nem lesz semmi más,

csak romhalmok néznek föl az égre,

megzengessem hangom újra, végre,

mely jaj volt mindég és orditás.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org

minimap