Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Hullamosás (Leichen-Wäsche Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Vissza a fordító lapjára

Leichen-Wäsche (Német)

Sie hatten sich an ihn gewöhnt. Doch als 
die Küchenlampe kam und unruhig brannte 
im dunkeln Luftzug, war der Unbekannte 
ganz unbekannt. Sie wuschen seinen Hals, 

und da sie nichts von seinem Schicksal wussten, 
so logen sie ein anderes zusamm, 
fortwährend waschend. Eine musste husten 
und ließ solang den schweren Essigschwamm 

auf dem Gesicht. Da gab es eine Pause 
auch für die zweite. Aus der harten Bürste 
klopften die Tropfen; während seine grause 
gekrampfte Hand dem ganzen Hause 
beweisen wollte, dass ihn nicht mehr dürste. 

Und er bewies. Sie nahmen wie betreten 
eiliger jetzt mit einem kurzen Huster 
die Arbeit auf, so dass an den Tapeten 
ihr krummer Schatten in dem stummen Muster 

sich wand und wälzte wie in einem Netze, 
bis dass die Waschenden zu Ende kamen. 
Die Nacht im vorhanglosen Fensterrahmen 
war rücksichtslos. Und einer ohne Namen 
lag bar und reinlich da und gab Gesetze. 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de/090038leichenwaesche.html

Hullamosás (Magyar)

A megszokás lám működött. Csak hát
mécses zavart táncától a kis teremben,
homályos huzatban, az ismeretlen
még idegenebb lett. Mosták a nyakát,

de nem tudhatták, mi volt a sorsa,
így költöttek hát valamifélét,
és mosták. Egyik nőnek kapart a torka,
és addig az ecetes szivacs végét

hagyta az arcon. Ez pihenőt jelentett
a másiknak is. A kemény kefén felgyűlt
cseppek leperegtek; míg elesett,
görcsös keze a személyzetnek jelzett,
vége van, a szomjúhozás megszűnt.

Bizonyságot tett. Mintha hatott volna,
sietős lett - csak egy rövid köhintés -
a munka. Mintha a tapétán botolna
görbe árnyékukban egy néma intés,

vergődés, mint hálóban, mit örvény kezelt.
S a mosási munka is bevégeztetett.
Az éj az ablak mögül könyörtelenül
nézett, pucér keretből. Ő névtelenül,
pőrén, tisztán ott feküdt, és törvénykezett.

 

 

1908 nyarán (július 15. előtt), Párizs



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap