Rilke, Rainer Maria: Szerelmes dal (Liebes-Lied Magyar nyelven)

Wie soll ich meine Seele halten, daß

sie nicht an deine rührt? Wie soll ich sie

hinheben über dich zu andern Dingen?

Ach gerne möcht ich sie bei irgendwas

Verlorenem im Dunkel unterbringen

an einer fremden stillen Stelle, die

nicht weiterschwingt, wenn deine Tiefen schwingen.

Doch alles, was uns anrührt, dich und mich,

nimmt uns zusammen wie ein Bogenstrich,

der aus zwei Saiten eine Stimme zieht.

Auf welches Instrument sind wir gespannt?

Und welcher Geiger hat uns in der Hand?

O süßes Lied.

Hogyan tarthatnám meg lelkem úgy, hogy

ne érintse meg a tiédet? Emeljem

át rajtad, s tekintsek csak másfelé?

Oly szívesen leraknám az úton,

hol elhagyottan sötét rejtené,

s rezgése idegen, csendes helyen

szűnne meg, a tied meg éppen kezdené.

Ám minden, ami érint téged s engem,

mint a vonó kezel minket, egyetemben,

a két húron egyazon dallam szól.

Milyen hangszer az, min feszülünk?

És kinek a kezében pendülünk?

Ó édes énekszó.


Az „Új versek”-ből (1907)