Rilke, Rainer Maria: Néha érzi a nő… (Manchmal fühlt sie... Magyar nyelven)

Manchmal fühlt sie: Das Leben ist gross,
Wilder, wie Ströme, die schäumen,
Wilder, wie Sturm in den Bäumen.
Und leise lässt sie die Stunden los
Und schenkt ihre Seele den Träumen.

Dann erwacht sie. Da steht ein Stern
Still überm leisen Gelände,
Und ihr Haus hat ganz weisse Wände –
Da weiss sie: Das Leben ist fremd und fern –
Und faltet die alternden Hände.

Néha érzi ő: Az élet nagy,
Vadabb, mint habzó folyamok,
Vadabb, mint  fák közt viharok.
S minden órát csak úgy futni hagy,
S lelke álmok mezején mozog.

Majd felébred. Csillag les be
Csendben, halk tájnak tetején,
S háza fala most tiszta fehér –
Tudja: Az élet idegen, messze –
S összeteszi vénülő kezét.