San Marco (Német)
Venedig
In diesem Innern, das wie ausgehöhlt sich wölbt und wendet in den goldnen Smalten, rundkantig, glatt, mit Köstlichkeit geölt, ward dieses Staates Dunkelheit gehalten
und heimlich aufgehäuft, als Gleichgewicht des Lichtes, das in allen seinen Dingen sich so vermehrte, daß sie fast vergingen. Und plötzlich zweifelst du: vergehn sie nicht?
und drängst zurück die harte Galerie, die, wie ein Gang im Bergwerk, nah am Glanz der Wölbung hängt; und du erkennst die heile
Helle des Ausblicks aber irgendwie wehmütig messend ihre müde Weile am nahen Überstehn des Viergespanns. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.textlog.de |
|
|
San Marco (Magyar)
Velence
E belső térben, mely simán ivel, fordul, horrorul az arany zománcban, megolajozva dús kincseivel, felhalmozta a sötétet az állam
a nagy fény ellensúlyául, mivel úgy átitatta sűrűn az egészet, hogy az már szinte-szinte elenyészett – és megriadsz: tán most enyészik el?
S legyűröd a galériát: tömör telérként függ, hol tompán tündököl a boltozat, s megpillantod az ablak
teljes világát, de valamiképp fájón latolva fogyó-erejét közeli súlyán a négyesfogatnak.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | L. L. |
|
|