Rilke, Rainer Maria: Träumen XXVII.

XXVII

EIN Erinnern, das ich heilig heiße,
leuchtet mir durchs innerste Gemüt,
so wie Götterbildermarmorweiße
durch geweihter Haine Dämmer glüht.

Das Erinnern einstger Seligkeiten,
das Erinnern an den toten Mai, –
Weihrauch in den weißen Händen, schreiten
meine stillen Tage dran vorbei …

Prag, 14. April 1896

XXVII

EGY emlékkép, én biz szentnek vélem,
szövi át legbensőbb énemet,
akár istenkép, márványfehéren
izzít szent ligetben fényeket.

Egykori üdvösség, szép emlékek,
holt májusnak emlékezete, –
tömjén fehér kezekben, ellépnek
napjaim messze, csendesedve …

Prága, 1896. ápr. 14.