Rilke, Rainer Maria: Träumen XXVIII.

XXVIII

GLAUBT mir, daß ich, matt vom Kranken,
keinen lauten Lenz mehr mag, –
will nur einen sonnenblanken,
wipfelroten Frühherbsttag.

Will die Lust, die jubelschrille,
nicht mehr in die Brust zurück, –
will nur Sterbestubenstille
drinnen – für mein totes Glück.



Prag, 13. April 1896

XXVIII

HIGGYÉTEK el, beteg, borús,
hangos tavasz nem kell már, –
egy lombpirító, napfénydús,
kora őszi nap megvált.

Jó kedély, hangos ujjongás
ne töltsön el, oldottság, –
legyen gyászos csend, zokogás
halott bent a boldogság.




Prága, 1896. ápr. 13.