Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Und das letzte

Rilke, Rainer Maria portréja

Und das letzte (Német)

Still heut die Stube. - Weiß wie Kalk
ist Frauchens Antlitz. Müd und lustlos
ihr feuchtes Auge; halb bewußtlos
lehnt sie bei Vaters Katafalk.

Zuseiten ihr der Gatte kann
sie trösten mehr in keiner Weise;
nun faßt er ihre Hände leise
und sieht sie ernst und bittend an. .

"Mein Mütterchen, nimm diesen Strauß!"
tönt türher hell das Wort des Kleinen;
da glimmt ein Lächeln durch ihr Weinen,
und Trost geht durch das alte Haus.

1895



FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttp://www.gedichte.eu/71/rilke/erste-gedichte/und-das-letzte.php
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.eu/71/rilke/erste-gedichte/und-das-letzte.php
Megjelenés ideje

És az utolsó (Magyar)

Halk ma a szoba. – Fakó mészkő
asszonyka-arca. Nyúzott, borús,
a szeme ázott; félájult, bús.
És apja ravatalára dől.

Oldalán férje-ura sem
képes vigasztalni sehogy.
Megfogja a kezét valahogy,
és komoly arcán kérelem. .

"Anyácska, vedd el e bokrétát!"
hallja bejönni kisfia hangját;
sírásán mosoly izzik át,
s vígasszal telik az öreg ház.

1895



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap