Rilke, Rainer Maria: Velence. (Venedig Magyar nyelven)

Fremdes Rufen. Und wir wählen

eine Gondel, schwarz und schlank:

Leises Gleiten an den Pfählen

einer Marmorstadt entlang.

Still. Die Schiffer nur erzählen

sich. Die Ruder rauschen sacht,

und aus Kirchen und Kanälen

winkt uns eine fremde Nacht.

Und der schwarze Pfad wird leiser,

fernes Ave weht die Luft, -

traun: Ich bin ein toter Kaiser,

und sie lenken mich zur Gruft.

Ricsaj. Döntésünk tétova:

Ében gondola, karcsú.

Cölöpök siklanak tova,

S a város márvány-arcú.


Csend. Hajósnak társa szól

Csak. Evez és nem siet.

Templomból, csatornák alól

Idegen éj integet.


Halkul sötét ösvény amott,

Messzi Ave-t visz a lég, –

Rémlik: császár vagyok, halott,

S kriptában leszek vendég.

1897. március 28.