Ringelnatz, Joachim: [Elvált az éj. A nap újra kezdte. —] ([Die Nacht erstarb. Und der Tag erwachte. -] Magyar nyelven)

Die Nacht erstarb. Und der Tag erwachte. –

Draußen unter dem Sternenhimmel

Stand ein Droschkenpferd, ein Schimmel,

Und lachte.

Der Tag entwich und die Nacht begann.

Auf steiniger Ebene ruhte das Pferd.

Es hatte die Beine gen Himmel gekehrt

Und sann.

Und wieder durchzuckten die Sterne den Himmel. – –

Das rechte Auge des Pferdes tränte. – –

Der Mann auf dem Kutschersitze gähnte

Und trank einen Kümmel.

   
Elvált az éj. A nap újra kezdte. —
   
Az ég alatt, a csillagólnál
   
Egy konflisló, egy nyalka ló áll
   
Nevetve.
   
   
Az éj beáll, ha a nap kiáll.
   
A lónak az ágya köves sivatag.
   
A lába, ahány van, az égre mutat
   
S ő meditál.
   
   
Száz csillag: az égbe megint a malaszt szállt —
   
A lónak jobbszeme bőgött. —
  
Láttatta a kocsisunk a gőgöt
   
Felhajtva a snapszát.