Das scheue Wort (Német)
Es war ein scheues Wort. Das war ausgesprochen Und hatte sich sofort Unter ein Sofa verkrochen.
Samstags, als Berta das Sofa klopfte, Flog es in das linke, verstopfte Ohr von Berta. Von da aus entkam es. Ein Windstoß nahm es, Trug es weit und dann hoch empor. Wo es sich in das halbe, bange Gedächtnis eines Piloten verlor.
Fiel dann an einem Wiesenhange Auf eine umarmte Arbeiterin nieder, Trocknete deren Augenlider. Wobei ein Literat es erwischte Und, falsch belauscht, Eitel aufgebauscht, Mittags dann seichten Fressern auftischte.
Und das arme, mißbrauchte, Zitternde scheue Wort Wanderte weiter und tauchte Wieder auf, hier und dort. Bis ein Dichter es sanft einträumte, Ihm ein stilles Palais einräumte. – –
Kam aber sehr bald ein Parodist Mit geschäftlich sicherem Blick, Tauchte das Wort mit Speichel und Mist In einen Aufguß gestohlner Musik.
So ward es publik. So wurde es volkstümlich laut. Und doch nur sein Äußeres, seine Haut, Das Klangliche und das Reimliche. Denn das Innerste, Heimliche An ihm war weder lauschend noch lesend Erreichbar, blieb öffentlich abwesend. Feltöltő | Efraim Israel |
Az idézet forrása | http://gedichte.jobaloha.de/ text/331/das.scheue.wort/ |
|
A szende Szó (Magyar)
Egy szende szót, szorost, Elejtettek — középsúlyt. A szó, ó! hamarost egy rekamié mögé bújt.
Berta a rekamiét porolta, Balfüle bedugaszolva. Beleszállt a szó. De kiszállt újra, Mert a huzat kifújta, S szárnyalt messze, magasra, fel Egy pilóta felemás, aggályos Emlékezetébe merülve el.
Majd egy jó karokban tartott bájos Munkáslányra hullott a réten S szemét leszárította egészen. Egy szerző is ott lebzselt mostan, Odalopakodott, Ellopta a szót, S másnap feltálalta lapossan.
Az a szegény, leromlott, Kihasznált szende szó Tovább bolyongott Itt s ott volt látható. Míg egy költő álmába zárta S csendpalotát emelt számára. – –
De egy parodistának szeme Megakadt: Itt üzlet lehet! A szót nyállal, trágyával kente be S lopott hozzá egy zeneegyveleget.
Közszó, köz ügye lett. Lett belőle népszerű zaj, Csak a külszín, nem a fej, csak a haj. Csak a Pompás meg a Kongás vele. Mert ami a Veleje Az nem volt kihámozható, Nem volt nyilvánvaló, se jelenvaló.
|