Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ringelnatz, Joachim: Der traurige Onkel

Ringelnatz, Joachim portréja

Der traurige Onkel (Német)

    
Wundre dich nicht, wenn ich meine,
Weil ein Mensch doch dann und wann
Trotz des besten Willens seine
Sorgen nicht verbergen kann.

Nimm aus meiner Schreibtischlade
Den Revolver mir nicht fort,
Auch das Gift nicht. Und verrate
Niemandem davon ein Wort.

Und du selber sollst nicht weinen,
Wenn du über mich was liest,
Oder wenn du plötzlich meinen
Hut im Wasser treiben siehst.

Frage nicht, warum ich heute
Etwa etwas seltsam bin.
Grüße bitte meine Leute. -
Schau das Laub! - Es welkt dahin.

Bleibe glücklich und genieße
Du das Leben im Erblühn.
Wenn du Zeit hast, so begieße
Manchmal dieses Immergrün.

Was für Absichten ich hege?
Frage nicht. - Nimm diesen Kuss,
Und dann geh ich jene Wege,
Die ich einmal gehen muss.

Noch ein Küsschen auf das kleine
Näschen. Noch eins auf den Mund.
Ach was hast du süße Beine. —
Zeig mal! — Und wie bist du rund!

Ach, mir darfst du das schon zeigen,
Denn du bist doch schon so gut
Wie erwachsen und kannst schweigen,
Wenn dein Onkel etwas tut!?!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/gedichte/joachim-ringelnatz/der-traurige-onkel.html

A pajzán (de talán nem pedofil) öngyilkos nagybácsi (Magyar)

Ne bámulj, nincs semmi abban,
Ha időnként valaki
Rigolyáit akaratlan,
Nem rejthetvén, kiböki.

Fiókomból, kérve kérlek,
Revolverem ki ne vedd,
Hagyd békén, meg azt a mérget.
Ne szólj róluk senkinek!

Ne bőgj, ha egyszer talán ott,
Lapodban, lesz a nevem,
Vagy ha mondjuk úszni látod
Kalapomat a vizen.

Ne firtasd, ezen az őszön
Mért vagyok oly különös.
Üdvözlöm sok ismerősöm. —
Nézd, a lomb rozsdavörös!

Öltsd magadra mint egy köntöst
Ezt a buja életet,
És ha van időd rá, öntözd
Olykor e növényeket.

Mit forgatok az agyamban,
Ne kérdd. — Nesze puszi, száj.
Én meg — gyerünk oda nyomban,
Ahova menni muszáj.

Még csak egy puszit, de szépet,
Orrocskádra. Te is adj!
Nini, milyen szép a térded. —
Muti! De domboru vagy!

Megmutathatod a lábad,
Hiszen kész nő vagy te már,
Tarthatod ugye a szádat,
Hogy nagybácsid micsinál!?!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap