Ringelnatz, Joachim: A vastagbőrűek (félkomoly-félbuta vers) (Dickhäuter Magyar nyelven)

    
Ein Elefant von vorn sieht fast
So aus wie ein Nilpferd von rückwärts.
Sie tragen beide schwere Last,
Manchmal pechwärts und manchmal glückwärts.

Sie tragen unter zementiger Haut
Viel Weiches und viel Zartes.
Wer richtig in ihren Rachen schaut,
Gewahrt es.

Sie lassen von Leuten, die außen weich,
Innen hart sind, sich erschießen.
Ich glaube: Ihr kommt ins Himmelreich,
Ihr Riesen!

Der Flieger, der die Erde umkreist,
Kriegt Ähnliches in Sicht.
Wie die Fliege, die euch belästigt, nicht beißt,
Beißen kann sie euch nicht.

Az elefánt elöl olyan
Mint hátul a ló, ami vízi.
Mindkettőnek túlsúlya van,
Az védi meg őket, az űzi.

Ott lakik betonbőrük alatt
A finomság, a lágyság.
Kik megfigyelik a bosszujukat,
Belátják.

Agyon magukat azzal lövetik,
Ki lágy kint, bent szive vásott.
Hiszem: a mennyország veletek,
Ti óriások!

A gépmadárnak a föld körül
Ilyen képe lehet.
Mint a légy, a pofátlan, körberöpül,
S nem csíphet titeket.
   
   
   
  Ez magasabb röptű fordítás volt. Íme egy alacsonyabb röptű (vagy fordítva):

   
Elefánt nagy eleje
Víziló nagy tompora;
Súlyuk lényük veleje,
Lőréje vagy jó bora.

Betonvastag bőr alatt
Kifinomult a lélek.
Figyeld meg bosszujukat,
S megérted.

Lágy ember elé áll a sereg
Kemény lelövésre készen.
Hiszem, ti nagyok, a menny tietek
Lészen!

A gépmadárnak a föld ugyanaz,
Ilyen képe lehet.
Épp így legyeskedő a légy, a pimasz,
S nem csíphet feneket.
   
   
   
A gépmadár: az eredetiben: a pilóta. Itt szójáték is van, vagy inkább csak úgynevezett figura etymologica, ugyanis mind a Flieger = pilóta, mind a Fliege = légy ugyanabból a szóból származik (fliegen = repülni); de lehet úgy is hallani, mintha a Flieger a Fliege-ből volna képezve: „légyző” vagy „legyes”... Kár, hogy repülőgépet jelentő másik szavunk gépmadár, ahelyett, hogy géplégy volna. Akkor beleírtam volna a fordításba, hogy „gép, ne légy”, vagy „gép, ne légy légy”.

Ha analógiát kell látni a megnemcsíphetés és a vastagbőrűnek a finombőrű által történő agyonlövésében, akkor én azt az analógiát nem látom.

..................................................

Heuréka! Utólag leesett a tantusz, szégyenszemre csak hetekkel a fenti mondat leírása után, pedig a dolog pofonegyszerű, t.i. hogy mi az összefüggés az elefánt- ill. vízilólelövés és a légycsípés lehetetlensége között. Hát ez: hiába lövi le őket az a csak külsőleg lágy de belsőleg keményszívű ember, mert ők, azok a szelid állatok, ők jutnak csak a mennyországba, az ő életük tehát örök élet, lelőhetetlen. Ezt a gondolatot kis híján Emily Dickinson is versbe foglalhatta volna.

A „vastagbőrűek" szó vonatkozhat szarkasztikusan mind az állatokra — konkrét értelemben —, mind az őket vadászókra — átvitt értelemben. Ugyan a németben a „vastag bőre van" kifejezés nem egyértelműen negatív értékítéletet fejez ki és nem pontosan ugyanazt jelenti, mint magyarul, de valami hasonlót: érzéketlen ember, minden kritika lepereg róla.

Most már csak arra kellene rájönni, hogy mit keres a versben a pilóta (ford.: gépmadár), a szójátékon kívül. Talán csak nem azt (ti. „keresi") hasztalanul röpködve körül a földet, hogy miképpen csíphetné meg?  Elvégre olykor tényleg meg-megcsipdesi, azaz bombázza...